Siklós egy cikk erejéig ma megint a mainstream média figyelmébe került. A cikk szerint a város képviselő testülete igen csak bőkezű saját magával szemben, létezése többe kerül az előző ciklusban regnáló testületnél, annak ellenére, hogy a grémium létszáma jelentősen csökkent. Azt, hogy ez a kijelentés mennyire állja meg a helyét, vagy sem nem tisztem eldönteni. Mint ahogy azt sem ismerem, milyen mértékben változott meg a jövedelmezés törvényi háttere. Most talán nem is ez a fontos.
Nem titok, hogy a cikk ifj. Szalai Ottóhoz köthető, hiszen ez az írásból is kiderül. Szalai képviselő úr már megint harcban áll a világgal, és mint az ismeretes, amióta már nem tagja a Fidesznek, végképp mindenki ellene van. Félreértés ne essék, nem baj az ha egy képviselő végzi a dolgát és ellenzékiként megpróbálja kontroll alatt tartani a többségben levőket. De az állandó gáncsoskodás és a dacos ellenzékiség egy idő után visszataszítónak tűnik. Persze ez a folyamat nem új keletű, de csak most volt rá alkalom, hogy itt fejezzük ki nemtetszésünket. A cikknek lehet hogy van létjogosultsága, de az egészen biztos, hogy nem az országos médiában. Meg aztán nem hiszem, hogy ilyen módszerekkel egy ilyen dolognak nagyobb súlyt lehet adni, egy óra múlva már senki sem emlékszik rá.
Az index.hu címlapján Siklósról én csak pozitív gondolatokat szeretnék olvasni. Fejlesztés, fejlődés, közösségi összefogás. Vajon a képviselő úr majd akkor is az indexhez fordul, ha valami elért sikerről kell beszámolni, aminek létrehozásához neki is köze volt? A szennyest pedig tessék máshol eregetni, mert van aki már unja.

Vagy csak én vagyok ezzel így?