Nemrég olvastam egy interjút Lévai Anikóval a hetivalasz.hu-n. A jelenlegi first lady a cikkben sok mindenről nyilatkozik, azonban én most csak a következő sorokat idézném:

"De ez talán még mindig jobb, mint ha elhanyagolnánk a környezetünket. Nemrég átutaztam egy kis magyar településen, ahol a termálvízre alapozva három szállodát is építettek - de az udvarokon rendetlenség volt, mindent felvert a gaz és a dudva. És ez nem a pénzen múlik, mert cirokseprűre mindenhol telik: ez igényesség kérdése. Addig nem lesz wellnessturizmus sem, amíg gumikerék hever az árokban. Ausztriában sincsenek különb házak, de ott ki vannak meszelve, és a füvet is nyírják."

 Nem tudom, mennyi időnek kell még eltelni ahhoz, hogy ez a fajta igényesség a magyar társadalomban is gyökeret verhessen. A saját portánkat rendben tartani úgy gondolom valóban nem pénz, hanem akarat kérdése. Még ma is látni házakon "Tiszta udvar, rendes ház" feliratú plakettet, de ez a mozgalom valahogy a szocializmussal együtt feledésbe merült, ma már csak memento. Pedig szerintem egy nagyon hasznos jelenség volt. Feléleszthető ez még? Voltak itthon többhelyütt próbálkozások, több kevesebb sikerrel, de igazi áttörésre csak a társadalom szemléletmódjának megváltozásával számíthatunk.

Nagyon fontos, hogy a lakosság rendben tartsa saját portáját, ennél azonban van egy sokkal inkább szemmel láthatóbb dolog. A közterületek rendben tartása. Be kell látni, ez már inkább pénz kérdés, azonban akarat is szükségeltetik hozzá. Ha már turizmusra építünk, muszáj tágabb környezetünket is tisztán, rendezetten tartani. Azt tapasztaltam, a korábbi években, hogy ez Siklóson megoldott dolog. A közterületek egy részét tisztességgel rendben tartják, takarítják. Köszönjük. Azonban kissé keserű szájízzel szemlélem, hogy ez javarészt csak a frekventáltabb, belvárosi területekre korlátozódik. A peremterületekre csak elvétve jutnak el a szorgos kezek. Pedig az ideérkező turista nem csak a belvárost látja, figyelő tekintete a rendetlenséget is észreveszi, míg mi megszokásból elsétálunk mellette. Másrészt pedig tudomásul kell venni, hogy ott is siklósi emberek élnek, még ha néha el is terelődik róluk a figyelem. Legyen rend és tisztaság város szerte, persze ez nem csak a város vezetés feladata, hanem közös ügyünk, együtt kell tennünk érte.

Harmadrészt, ami szerintem a környékünkön a legégetőbb probléma, a külterületek rendben tartása. Ha már a "Közútkezelő" nem tartja kellően rendben, legalább a helyi erők átvállalhatnának némi feladatot, mert ez a turista szemében nem a Közútkezelő hanyagságának tűnik. Az út szélén tavasszal rendre vígan virágzik a repce, mert az előző évben learatott termést a fuvarozó szépen végig szórta az út mentén, de a kinövő növényt levágni már nem hajlandó senki. Elismerem hogy a sárga virág szépen mutat, de nem az út szélén, ott a gondozatlanság hírnöke. Siklóstól Villányig szépen nőnek a soha le nem kaszált lágy és fás szárú növények, ha véletlenül kaszálásra adja valaki a fejét, természetesen az sem rendes, hanem hitvány munka, és a kaszált útszél mellett véges végig megmarad a növényzet a szántás szélén 10-20 cm-es sávban hírmondónak: itt bizony ekkora volt a dudva, mielőtt kaszálni jöttek. A következő kaszálásig persze majd utoléri a növényzet, nem kell aggódni. A sarjadó cserjék pedig az évek alatt ágas-bogas bokrokká cseperedtek, büszkén hírdetve a rendetlenség tényét. Ugyan ez a helyzet a kint felejtett hirdetőtáblákkal, földkupacokkal, elhanyagolt árkokkal.
Siklós és Harkány közt korábban nyírfák (remélem jól emlékszem) álltak, ma az egész terület elhanyagolt, gazos. Villányba menet rendezett szőlőket láthatunk, de az út szélén ugyanúgy áll a gaz, mint máshol a környéken. Gondolom a város a közútkezelőre vár, a közútkezelő, meg el van havazva. Mindeközben az idelátogató mindig precíz német turista körbenéz, és véleményt nyilvánít magában. Szép első benyomás mondhatom. Ha már az állami ellátórendszertől nem várhatunk el bizonyos dolgokat, ideje saját kézbe venni a dolgokat. Véleményem szerint a turizmusból, borkultúrából megtollasodó villányi gazdák ki-ki a maga lehetőségéhez mérten dobjon be egy kicsinyke összeget a közös szent cél érdekében, higgyék el, megéri. Ha nem is pénzügyileg, de erkölcsileg mindenképp a villányiak profitálhatnak belőle. Olyan nagy áldozat lenne mindez?
És hogy ne mindig csak károgás legyen, bizony ismét van pozitív példa. Kisharsány. Kis falu, de lehetőségeihez mérten megteszi a tőle telhetőt és a kisharsányi bekötőút környezetét évről-évre rendben tartja. És öröm ránézni, ha arra jár az ember. Ilyen apró dolgok viszik előre a világot, ez szent meggyőződésem. Gratulálunk Kisharsány.